Timóteus legatyásodik

Volt egyszer egy valagnyi falevél egy talicskában. Timóteus tette oda
őket. Timóteus szárította ki a szomszédasszony virágait is, mert a
virágok felé tett egy méretes ponyvát.
A virágok nem kaptak levegőt, és a mama sem, mikor meglátta őket.
Azonnal tárcsázta a rendőröket, akik másnap meg is érkeztek.
Izolda néni - mert így hívták - elpanaszolta sérelmeit, hogy itt ez a
szerencsétlen Timóteus, és csak úgy megsemmisíti a növényeit. Mert
hogy ehhez van kedve.
A rendőrök - Kollár és Zsinat, harmincas fickók - bekopogtak a Tallér
utca 4-be Timóteushoz. Timóteus éppen újságpapírból készített
televíziót.
Kollár ráripakodott:
- Hát basszon meg téged a komótos zsiger, mire nincs neked időd? Vleh.
Na gyere fiacskám, viszünk a pajtikhoz. Be a Bülgér útra. Ott
társalgunk kicsikét.
Timóteus le sem ívelte, hogy miről cuppogott neki ez a zsírtól
töccsenő zsernyák. A tegnapelőtti szalonnazsír is csicsergett a
bajszán Kollárnak.
Zsinat is rákezdett:
- Te tohonya szopkodó, embereld meg magad, társadalom likas vödre!
Dobd el a papírtévécskéd, gyere szépen Zsinat papával, megyünk egy
kicsit beszélgetni a többi rendőrkével!
Timóteus így szólt:
- Bocs srácok, nem vagyok vevő az ilyen pürítésekre. Megértem én
anélkül is, hogy annak a trottyos luvnyának van valami problémája
velem. Azt is tudom, hogy mi. Elkúrtam a kibaszott növényeit. Rátettem
egy csinos kis napellenzőt, hogy kipusztuljanak. Tudják hogy miért?
Kollár és Zsinat rendőrszerűen összenéztek, amellyel a folytatásba
vetett izgalmat próbálták felszínre hozni.
Timóteus folytatta:
- Tudjátok miért? Tudjátok, ti lúzerek, ha? Csak rátok kell nézni. Nem
érdemeltek ti semmi tiszteletet. Még hogy magázzalak benneteket,
löttyedt kisvárosi suttyók. Süt rólatok, hogy anyátok tizenéves
korotokig a seggeteket nyalta, és még az általánosban is cumiztatok.
Hát basszátok meg.
Az a hülye Izolda néni meg tavaly nyáron a szemem láttára szúrta egy
hosszú kötőtűre a kedvenc teknősöm, majd a többi nyanyával az éppen
zajló kerti mulatság főételévé tette. Szegény Pomber, a kedvenc
barátom volt. Ennyit a baszott szomszédokról. Meg a nőkről is,
persze.
Kollár és Zsinat egy kicsit eltűnődtek. Rádöbbentek hirtelen, hogy a
feleségeik mind haszontalanok. Jól van az, hogy főznek, mosnak,
mosogatnak, de mindig elsózzák a vacsorát, mikor éhezve
hazarottyannak, mindig összemossák a piros inget a fehérrel,
rózsaszínt meg nem hord férfiember, igaz-e. Mosogatásnál meg
természetes, hogy a múlt heti kajával találkozunk a kanalunkon.
Kezet ráztak Timóteussal és elmentek.


Másnap reggel Timóteus folytatta a papírtévét, amelynek elkészítését a
lokális pancser rendőrök felbukkanása miatt félbe kellett szakítani.
Éppen vagdossa az újságot, mikor ismerős arcokra bukkan a címlapon:
"sdéfeks. bocs mellément. szóval. BRUTÁLIS GYILKOSSÁG A TALLÉR
UTCÁBAN. KOLLÁR ÉS ZSINAT AGYONPÁHOLT EGY IDŐS ASSZONYT SAJÁT
KERTJÉBEN AZ OTT TALÁLT ESZKÖZÖKKEL. "
Na, mondja magában Timóteus, ezeknek agyára ment a tegnapi monológom.
A főoldal kizárólag ezzel a cikkel foglalkozik.
Timóteus tovább olvas:
"A két idétlen először kerti locsolóval facsarta ki a delikvenst.
Addig facsargatták, amíg ki nem jöttek korhadt belei. Nyálából
málnaszörpöt készítettek, fejével pedig a futball-világbajnokság
lázában égve egy kellemeset futballoztak a pázsiton. A tetemre az
újságos Pörszerejky János talált rá, aki nagyot nevetett, majd
értesítette a rendőrséget. A rendőrségen épp ebédszünet volt, nem
vették fel a telefont. Jánoska bá' így tovább biciklizett balatoni
nyaralója felé, hogy horgásszon egy jót.
Tulajdonképp ennek a hírnek semmi értelme, mert a bűncselekmény után
pár órával megtalálták Kollár és Zsinat holttestét Mileszmária
határában. Haláluk oka a következő: Zsinat ölében egy méretes
sörösüveget találtak - ez még önmagában nem ok -, benne Kollár
levágott ujjaival. Zsinat, miközben Kollár vezette az autót, azzal
szórakozott, hogy a kesztyűtartóban talált csípőfogóval egyenként
lecsippentette Kollár ujjait a kezéről. Kollár, mint köztudott, nem
érzékel fájdalmat, viszont ujjak nélkül igen nehéz autót vezetni.
Karamboloztak egy elszabadult tehéncsordával, a kocsi ripityára tört,
s ezek szerint az utasok is. De azt hiszem, ez lényegtelen. Na
mindegy. Jobban ügyeljenek az utakon! Óvatosan a magyar kátyúkkal!
Römötypetti Zoltán, Helyi Hírek Mértékkel, 2001. 05. 22."


Timóteus is röhögött egy nagyot, akárcsak a Janó bácsi, először
kigombolta piros kockás ingét, majd letolta világoskék kantáros
nadrágját és a szoba közepére szart.