Apró állatkák, például papagáj

Egyszer volt, hol nem volt, valahol biztos volt, volt egy közepes fiú. Se nem kicsi, se nem nagy. Ez a közepes fiú nem volt egyszerű. A bélrendszere felettébb összetett volt. Ha málnaszörpöt ivott, öklendezni kezdett és nem bírt felkelni három napig. Ha rakott krumplit készített anyukája, a Vályog Sári néni, akkor fejjel lefelé lógott egy mászókáról, hogy rendesen meg tudja emészteni a táplálékot.
Vályog Sári egy huncut lány volt fiatalkorában. Akkor még nem tudott se főzni, se sütni.
A közepes fiú nevét most elárulom: Pozdorja Huba.
Pozdorja Huba 14 éves. Lószőrecsettel fest, márványlapokkal hajtogat.
Hubának volt egy papagája, akit egy elhagyott ülőhelyen talált.
A madarat Ulriknak nevezte el, aki élénk zöld szemével mindig meglátta a legérdekesebb, éppen történő eseményeket.
Hétfő reggel volt, felváltva villámlott és nem. Ulrik a szobában ücsörgött egy színes szék karfáján, várta a gazdáját, hogy egy kicsit csevegjen vele.
Elmélyülten bambult ki az ablakon, amikor megpillantott egy apró fiút, amint beszökik a kertbe. Az aprófiú egyenesen a homokozó felé vette az irányt, és az ott található játékokat elkezdte beletuszkolni piszkos pólójába.
A papagáj elkezdte kapirgálni a széket, hogy Huba meghallja.
De Huba nem jött. Teltek a percek, de nem jött. 4, 6,12. Huba még mindig sehol.
Ulrik gondolkodóba esett.
Majd abbahagyta a karmolgatást.
Rájött, hogy Hubának többé semmi szüksége a homokozójátékokra. Így hagyta, hadd vigye el az aprófiú őket.
Nézte, nézte, ahogy az aprófiú mohón kapkodja a vödröket, lapátokat, szitákat.
Amint végzett a pakolással, el is indult hazafelé. Ám éppen hogy kilépett volna a homokozóból, megbotlott annak szegélyében és az összes kacat, amit összeszedett, otromba zörgésekkel a földre zuttyant.
A lármára megjelent Vályog Sári. Úgy kicsapta a szúnyoghálót, hogy azonnal berepült az összes bogár a konyhába.
Megfontolt, súlyos léptekkel közelített az aprófiú felé, akit Gusztávnak neveztek el.
Gusztáv piros csíkos pólója menten vizes lett, csak úgy csordogált róla a veríték.
Vályog Sári arcán rettentő gonosz vicsor kezdett fényleni.
A vicsor mögül hamarosan előtűnt 40 fog is. Mindketten tudták, hogy mi fog következni.
Sári néni nekirontott az aprófiúnak. Ott ütötte, csapkodta, karmolta, harapta, ahol csak érte. Normális anyuka nem csinál ilyet.
Az aprófiú csak jajgatott és sírdogált, minden egyes pofon és rúgás után még apróbb lett.
Vályog Sári pár perc után megunta a civakodást, és leszállt a gyerekről.
Néhány pislogást követően neki is látott a nekilátnivalónak:
- Te kis cinkotai senkiházi! Mégis mit képzelsz? Átugrasz a kerítésen, és se szó, se beszéd, elviszed a fiam régi játékait? Förtelmes vagy. Mondj már valamit, az isten szerelmére!
Gusztáv csak szipogott és szipogott. Kifújta az orrát, megigazította a ruháját. Szegény alig bírt felkelni. Így szólt:
- "Kedves" néni. Először is. Gusztáv vagyok, 9 éves, és tényleg átugrottam a kerítésen. Eléggé fájt a landolás, aztán maga is rátett egy lapáttal. Szép, mondhatom. Másodszor. A fia, Huba a legjobb barátom. Csak maga annyira sem figyel rá, hogy ilyeneket tudjon. Mesélte. Ön azt sem tudja, hogy hány éves a fia. Na persze. Honnan tudna bármi mást is. Harmadszor: a fia már túl nagy a homokozáshoz. Mit bánná, ha bárki is elvinné ezeket a hülye játékokat? Egyébként meg azért nem a kapun jöttem, mert nem szeretem a kapukat. A kerítésen többféleképpen lehet bejönni. Végezetül csupán annyit mondanék, hogy Hubával megbeszéltük, hogy elviszem ezeket a kacatokat. De tudja mit? Most már nem kell. Most már nincs kedvem ezekkel játszani. Inkább építek néhány makettet, hogy összerombolhassam őket, vagy kisállatokat belezek ki. Tudom, hogy maga ilyeneket gondol rólam. Azt hiszem, hogy megyek. További szép napot. A viszontlátásra.
Azzal az aprófiú megigazította hullámos, barna haját, zöld szemét és ruházatát, és egy hetyke ugrással visszapattant családi házuk udvarára. Csak egy csobbanást lehetett hallani, biztosan a kerti tóba esett.
Vályog Sári egy kicsit még álldogált a kertben, majd felszedte a fűről a homokozójátékokat. Színes műanyagból voltak, egy nagyon drága boltban vette őket.
Eltűnődött az aprófiú monológján. Belátta, hogy teljesen igaza van.
Vályog Sári leült a homokozóba és játszani kezdett.

Bronz bébi, apu, anyu

Hello!